Pár gondolat a magán járóbeteg ellátásról sebészeti vonatkozásban

2019. november 25.
Sokan kérdezik az ellátás során, hogy tulajdonképpen mikor is lett volna célszerű szakemberhez fordulni, hiszen a legtöbb páciens későn jelentkezik az aktuális panaszával. Erre a kérdésre szeretnék rövid, összefoglaló választ adni.

Általában a sebészeti járóbeteg ellátás egy relatíve szűk tevékenység, ám konzultatív, diagnosztikai tevékenységi köre lehet szélesebb, melyre a páciens aktuális panasza van befolyással. Sajnos a páciensek nagy része csak akkor jön, ha a szabadideje, vagy a munkája engedi, de akkor már sajnos sok esetben nagyobb a baj. A betegek több, mint 90%-nál addigra már több napja, akár hete jelentkeztek az első panaszok, ezáltal a probléma már nem kezdeti, hanem előrehaladott, de gyakran késői fázisban van. Ezáltal az ellátás is bonyodalmassá válik, mivel az adott betegséget már annak szövődménye is kíséri.

Például: „hónapok , évek óta észleltem a hátamon lévő elődomborodást, amely négy nappal ezelőtt begyulladt. Hiába vártam, sajnos nem gyógyult.” Az ilyen és ehhez hasonló esetek elmondás alapján is könnyen diagnosztizálhatók, hiszen a régóta növekvő , békés atheroma (faggyúmirigy) jelenleg már gyulladásos és tályoggal járó szövődménnyel fog ellátásra kerülni. Ez esetben az elváltozás feltárása következik. A gyulladásos állapot miatt az érzéstelenítés nem mindig effektív, azt teljesen fájdalommentesen kivitelezni szinte lehetetlen. Feltárást követően a sebet általában nyitva kell kezelni, mivel az már egy eleve felülfertőzött (septicus) sebnek minősül. Sokszor a gyógyulást követően a beteget nagyjából 30 nap múlva ismételt sebészeti ellátásban kell részesíteni, mivel például a ciszta tokmaradványa a gyulladásos környezet miatt teljes mértékben nem tud kikerülni, így bizonyos idő elteltével hajlamos a kiújulásra. Ennek megelőzése érdekében a heget és az alatta lévő lágyrészben maradt tokmaradványokat el kell távolítani,ezáltal a teljes gyógyulási idő is hosszabb lesz, több alkalommal lesz szükség kontroll vizsgálatra, a seb átkötözésére, ellenőrzésére. A hegvonal a gyulladással járó lassabb összehúzódás és az esetleges újbóli feltárás okán durvábban gyógyulhat. A páciens munkába való visszaállása is elnyújtott, tehát a késői orvoshoz fordulás miatt időt és keresetet veszíthet. A gyógyulási folyamat minősége így jelentősen romlik, ezáltal a páciens műtéti élménye és a gyógyulási idő alatt, életminősége is negatív irányba fordul.

Ez csak egy példa a sok közül, melyet azonban azonban megelőzhetünk azzal, ha nem várjuk meg, hogy az adott elváltozás panaszt okozzon, hanem időben rászánjuk magunkat, hogy megmutassuk orvosnak, így annak ellátása sokkal elegánsabban, könnyebben kivitelezhető és kevésbé jár majd negatív élménnyel.